Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

A legtöbb sajtóorgánum,még mindíg azt harsogja hogy Orbán és Magyarjai mind rohadt fasiszták,és fogalmuk sincs hogy mit kellene csinálni ezekkel a szegény szerencsétlen menekültekkel. Sőt pár helyen már odáig jutottak hogy nyíltan lehülyézik,hazugnak nevezik a Magyarokat(élen Orbánnal) és gondolatban már vissza is irányítják hozzánk a menekülteket,ezzel megoldva a problémát. Persze közben már repedezik a ballib hülyeségburok a sajtó páncélján... Jónéhány reálisan gondolkodó,politikától független író egészen más véleményen van...

Hogy mennyire nem a fejetlenség és a hozzánemértés ami a magyarokat jellemzi,arra itt egy 2009ben megjelent tanulmány,

A KATONAI BIZTONSÁGI HIVATAL TUDOMÁNYOS TANÁCSÁNAK KIADVÁNYA.

köszönet érte: 

CsakSzolokHogy

 

kollégának.

KISS ÁLMOS PÉTER

ISZLÁM FUNDAMENTALIZMUS ÉS POLITIKAI ERŐSZAK EURÓPÁBAN

Politikai erőszak Európában A nyugati világban (amelyhez hozzátartozik Ausztrália, Új-Zéland, Izrael is)152 az alapvető szabadságjogok és a demokratikus folyamatok tág teret adnak a legváltozatosabb politikai nézetetek megjelentetésére, hangoztatására, békés úton történő megvitatására, politikai szándékok ütköztetésére, a sérelmek azonosítására és orvoslására. Más kultúrák (pl. a hindu és a latin-amerikai) talán korlá- tozottabb mértékben, de szintén lehetőséget adnak a vélemények és szándékok nyilvános megmérettetésére. De a legtökéletesebb demokrácia sem old meg minden egyéni és közösségi sérelmet, nem garantálja minden nézet érvényre jutását – még kevésbé garantálja minden politikai cél megvalósítását. Az állam szuverenitása és a nemzetiségek önrendelkezése például egymást kizáró – de legalábbis nagyon nehezen összeegyeztethető – alapelvek: Korzika vagy független, vagy Franciaország szerves része, és nehéz olyan kompromisszumot találni, ami mindkét álláspont képviselői számára elfogadható. Egyes nézetek képviselői akkor sem törődnek bele vereségükbe, ha az tiszta és fair parlamenti folyamatok eredménye, és készek igazságuk érvényre juttatása érdekében közvetlenebb, clausewitzi eszközökhöz nyúlni. Mások okkal vagy ok nélkül kirekesztve érzik magukat a politikai folyamatokból, és erőszakos úton próbálják elérni, hogy a társadalom rájuk és az ő sérelmeikre is odafigyeljen. Megint mások az erőszakban a lassú és nehézkes politikai folyamatok rövidre zárásának lehetőségét látják. Az alkotmányos garanciák és jól működő demokratikus intézmények ellenére sem ritka jelenség tehát a politikai erőszak Európában. Legfeltűnőbb, legijesztőbb formája kétségtelenül a terrorizmus – de nem ez az egyetlen, nem ez a leggyakoribb, és talán nem is ez a legveszélyesebb formája.153 Erőszakos utcai zavargások, nyílt ellenállás a rendvédelmi szervek 152 Samuel P. Huntington szerint a világ nyolc civilizációra osztható: nyugati, szláv-ortodox, iszlám, hindu, konfuciuszi, japán, latin-amerikai és afrikai. Akár egyetértünk a huntingtoni "civilizációk öszszecsapása" elmélettel, akár nem, e felosztás hasznos elemző eszköz. Huntington, Samuel P.: „The Clash of Civilizations?” Foreign Affairs, 1993. nyár 153A terrorizmusra fordított túlzott figyelem a valós és veszélyesebb probléma (az állam hatalma és tekintélye elleni széleskörű erőszakos kihívás) helyett annak egy tünetére összpontosítja a társadalom figyelmét. A biztonsági erőket is arra kényszeríti, hogy anyagi és emberi erőforrásaik jelentős részét a tünet kezelésére fordítsák. Az erőforrások helytelen allokációjánál veszélyesebb, hogy elmaradnak azok a lépések, amelyek egy minősített helyzet kezeléséhez szükségesek: nem történik meg a társadalom mozgósítása, nem lépnek működésbe a szükséges politikai, jogi és adminisztratív mechanizmusok. Kiss Álmos Péter: „A terrorizmusról – másképpen”, Új Honvédségi Szemle, Budapest, 2007. 115 intézkedéseinek, más etnikum/vallás/társadalmi osztály számára tiltott zónák fenntartása, más nézetek erőszakos fenyegetés útján történő elfojtása, más véleményeket közlő hírmédiumok vandalizálása és terjesztőik elleni erőszakos támadások – ezek szintén a politikai erőszak eszközei. Közös vonásuk, hogy (a terrorizmussal ellentétben) a legális és törvényellenes magatartásformák határesetei vagy egyenként nem különösebben nagy bűntények és szabálysértések, ezért megelőző intézkedésekkel nehéz fellépni ellenük. További közös vonásuk, hogy mindig lehet hivatkozni a résztvevők/elkövetők „jogos felháborodására”, mint kiváltó okra.154 A politikai erőszak forrásai rendkívül változatosak: német, olasz, belga, francia, görög anarchista és szélsőbaloldali csoportok; ír, korzikai, baszk, csecsen, koszovói függetlenségi mozgalmak; szerb nacionalisták; olasz fasiszták; rasszista neonácik. Az utóbbi három évtizedben e források részben elapadtak. Az észak-írországi felkelés gyakorlatilag véget ért, a katolikus és protestáns, illetve köztársasági és lojalista ellentétek ütköztetése parlamenti keretek között folytatódik. A francia, olasz, német szélsőséges politikai szervezetek sorra elvé- reztek a rendőrséggel vívott harcokban, vagy maguktól feloszlottak. A baszk és korzikai függetlenségi-nacionalista szervezetek továbbra is működnek, és az anarchisták továbbra is képesek agresszív, fiatal tömegeket az utcára vinni, de többé-kevésbé az iráni iszlám forradalom győzelme óta Európában a muszlimok váltak a politikai erőszak kezdeményezőivé. Az Európai Unióban ma 15-25 millió muszlim él,155 nagyrészt bevándorlók vagy azok első és második generációs leszármazottai. Integrálásuk az otthont adó társadalmakba (a számtalan egyéni kivételtől eltekintve) Európa-szerte kudarcnak bizonyult.156 Élvezik a befogadó társadalom szabadságjogait és szolgáltatásait, de határozottan – és Európában született utódaik még határozottabban – elutasítják annak értékeit, erkölcseit, hagyományait és törvényeit. Akkor is görcsösen ragaszkodnak otthonról hozott szokásaikhoz és hagyományaikhoz és a Koránban lefektetett isteni törvényekhez, ha azok élesen ütköznek új hazájuk legalapvetőbb törvényeivel (pl. többnejűség, becsület-gyilkosság, kényszerhá- szept., és Kiss Álmos Péter: „Átvihetők-e az aszimmetrikus hadviselés tapasztalatai?” Hadtudomány, Budapest, 2009.1-2 elektronikus szám. http://mhtt.eu/hadtudomany/2009_e_8.pdf 154Például egy utcai tüntetés – ami a legtöbb európai államban egy teljesen legális esemény – nagyon könnyen és nagyon rövid idő alatt féktelen erőszakkal járó utcai zavargássá alakulhat. Akár a szervezők szándékainak megfelelően történik ez, akár azzal ellentétben (pl. kívülállók beavatkozása következtében), a szándékosságot könnyű letagadni. Lásd például a budapesti 2006. szeptember-októberi eseményeket, a dán Mohamed-karikatúrák elleni tüntetéseket. 155Pontos adat nincs. A lakosság vallási és etnikai hovatartozás szerinti nyilvántartását Európa nagy ré- szében törvények tiltják, és az illegális bevándorlók millióiról csak nagyon pontatlan becslések állnak rendelkezésre. 156Leiken, Robert S.:”Bearers of Global Jihad? Immigration and National Security after 9/11” The Nixon Center, Washington, DC, 2004. március. http://www.nixoncenter.org/ Európában számtalan nem-muszlim bevándorló is él (vietnamiak, kínaiak, latin-amerikaiak, indiaiak). Integrálásuk a befogadó társadalmakba szintén nem problémamentes – de létszámuk és az integrálásukkal járó problémák meg sem közelítik a muszlimokkal tapasztaltakat. 116 zasság, női nemiszerv-csonkítás).157 Beilleszkedés helyett a nagyobb városok peremkerületeiben mini-Pakisztánokat, mini-Algériákat, mini-Marokkókat hoztak létre (ahol aztán Pakisztán, Algéria, stb. társadalmi és gazdasági problémái hozzáadódnak a helyi, európai társadalmi és gazdasági problémákhoz). E szegregá- lódás egyik eredménye, hogy a muszlim közösségekben lényegesen alacsonyabb az iskolázottság és (részben ennek következményeként) lényegesen magasabb a munkanélküliség, mint a befogadó társadalomban. E helyzet nem magától és nem véletlenül alakult ki. A második világháborút követő újjáépítéshez, majd az 1950-es és 1960-as évek gazdasági növekedéshez Nyugat-Európának nem különösebben képzett, de igénytelen és olcsó munkaerőre volt szüksége. Ezt a munkaadók Európa peremvidékein (Jugoszláviában, Törökországban) és a volt gyarmatokon (elsősorban Nyugat-Ázsiában és ÉszakAfrikában) találták meg. Ha az akkoriban leginkább érintett államok (Franciaország, Anglia, Németország) kormányainak volt egyáltalán bármiféle koherens koncepciója, az csak rövid távú volt: a „vendégmunkások” dolgozzanak néhány évig, majd megtakarított pénzükkel menjenek vissza hazájukba, és ott teremtsenek maguknak és családjuknak jobb életet. E modell csak rövid ideig, és csak az európai eredetű vendégmunkások esetében működött. Az alacsony felkészültsé- get igénylő munkahelyek fokozatosan megszűntek, de aki elvesztette munkáját, az nem tért haza (mert otthon semmiféle munkalehetőségre nem számíthatott), hanem a segélyen élő munkanélküliek létszámát növelte – a „családegyesítési program” keretében időközben betelepedett feleségeivel, gyermekeivel és már új hazájában született gyermekeivel együtt.158 Az „ideiglenes” bevándorlók beilleszkedését eleinte sehol nem szorgalmazták. Ennek elsődleges oka, hogy a bevándorlókkal szembeni ellenérzéseket delegitimáló nyugati doktrínák (politikai korrektség, tolerancia, multikultura-lizmus) akkor is kívánatosnak és pozitívumnak tartják a bevándorlók kulturális identitásának megőrzését, ha az társadalmi feszültségekhez és súrlódásokhoz vezet. De szerepet játszott a nyugat-európai paternalista rasszizmus is: az arabok, törökök, pakisztániak alkossanak festői színfoltokat Európa városaiban; üzemel- 157Ye'or, Bat (2004): Eurabia – The Euro-Arab Axis, Farleigh Dickinson University Press, Teaneck, NJ és Madison, WI, 384 p. ISBN 0-8386-4077-X; Fallaci, Oriana (2002): La rabbia e l’orgoglio, RCS Libri SpA, Milano, 163 p. ISBN 88-17-86983-X, és Fallaci, Oriana (2004), La forza della ragione, Rizzoli International Publications, Inc, New York, 279 p. ISBN 88-17-00296-8. 158Vitathatatlan, hogy Európa számára e bevándorlás nagyon előnyös volt, és az is vitathatatlan, hogy a jelenlegi demográfiai trend alapján további jelentős bevándorlásra van szükség. De ma már nem képzetlen és igénytelen, hanem nyelveket beszélő, a modern műszaki tudományokban, közgazdaságtanban, számítástechnikában és az úttörő tudományos határterületeken otthonosan mozgó munkaerőre van szükség. Ezt a munkaerőt nem lehet a Közel-Keleten és Észak-Afrikában megtalálni. Ennek ellenére a tömeges bevándorlás folytatódik, mert a tömeges bevándorlás ideológiai alapjai (tolerancia, multikulturalizmus és politikai korrektség) önálló életre keltek, és nemcsak a folyamat visszafordítá- sát teszik lehetetlenné, de megállítását vagy lassítását is. Aki ma a bevándorlás leállítása vagy mérséklése mellett érvel, az ipso facto gyűlölettel teli rasszista, és erkölcsi és exisztenciális szankciókra (Enoch Powell – London, 1968), bűnvádi eljárásokra (Brigitte Bardot – Párizs, 1997 és 2008 között öt alkalommal), halálos fenyegetésekre (Oriana Fallaci – New York, 2002-től haláláig), vagy erőszakos megtorlásra (Pym Fortuyn – Hilversum, 2002 és Theo van Gogh – Amszterdam, 2004) számíthat. 117 tessenek egzotikus üzleteket és jó éttermeket, de ne akarjanak hollanddá, norvéggé, németté válni; ne várják, hogy a befogadó társadalom egyenrangúként elfogadja őket és állampolgári jogokat ad nekik.159 A fundamentalista iszlám aktivistái kihasználták a vákuumot, amelyet a befogadó társadalmak politikai elitjei és kormány-tisztviselői hagytak, és ma ők irányítják Európa mini-Ázsiáit és mini-Afrikáit. Ellenőrzik a mecseteket, iskolá- kat, segély szervezeteket és jótékony intézményeket, szerkesztik a napi- és hetilapokat és internet web-lapokat, dominálják a TV-csatornákat.160 Céljuk nem a bevándorlókat segíteni beilleszkedni a befogadó társadalomba és új hazájuk állampolgáraivá válni – ellenkezőleg: megakadályozni a bevándorlók beilleszkedését és tömegbázisként használni őket európai iszlám köztársaságok megteremtése során. Európai fülnek idegen doktrínát hirdetnek:161 a muszlimok ne nemzeti hovatartozásuk, ne eredeti hazájuk, de különösen ne új hazájuk alapján hatá- rozzák meg önmagukat, hanem vallásuk alapján; különüljenek el a kufr (hitetlen) többségi társadalomtól, ne tartsanak társasági, baráti viszonyt a hitetlenekkel, ne új hazájuk törvényeit, hanem a saríja (a Koránból és a Szunnából eredő isteni törvények) előírásait kövessék. A fiatalok járjanak muszlim igazgatású iskolába, vagy – ha ez nem megoldható – akkor a saríja és az iszlám értékei alapján, kritikával kezeljék az állami iskolai tananyagot.162 Nyugat-Európa egyes nagyvárosi negyedeiben ez az elkülönülés már nem csak politikai és kulturális értelemben, de fizikai, földrajzi értelemben is megvalósult. A politika, a bűnözés és fegyveres harc határterületén mozgó eszközökkel, hol erőszakkal, hol zaklatással, hol megfélemlítéssel, hol elviselhetetlen magatartással, hol féktelen utcai zavargásokkal kiszorították a nem-muszlim vallásúakat, és de facto kulturális, személyi, vallási és területi autonómiát teremtettek. Így a fiatal muszlimok több forrásból (a befogadó társadalomtól, a munkaerő piactól, az aktivistáktól) is kapnak elkülönülésre ösztönző jelzéseket, és jelentős számban bizonyulnak fogékonynak a fundamentalista iszlám üzenetére. Barátok, rokonok, tanárok, imámok hatására, gyakran közvetlen környezetük tudta nélkül, nagyon rövid idő – néhány hónap, esetleg néhány hét – alatt radikalizálódnak. Az iszlám nevében és az iszlám védelmében vállalják a fegyveres harcot Irakban, Afganisztánban és Szomáliában, vagy otthon, saját környezetük- 159Bawer, Bruce (2006): While Europe Slept – How Radical Islam is Destroying the West from Within, Broadway Books, New York, 262 p. ISBN 978-0-7679-2005-6, pp. 54, 56-57, 67, 164, 199, 206. 160Térhódításukban meghatározó szerepet játszott Szaúd-Arábia bőkezű támogatása a fundamentalista szalafi irányzatot követő szervezeteknek. A szaúdi erőforrásokkal a mérsékeltebb irányzatok nem tudnak versenyre kelni. Számtalan nyugati egyetem iszlámmal foglalkozó tanszékeit is a szaúdi források finanszírozzák – ami elkerülhetetlenül a fundamentalista befolyás növekedéséhez vezet. 161Eiler, Michael: „Die grösste Gefahr für die innere Sicherheit Deutschlands – Islamischer Extremismus,” .SIAK Journal, Bécs, 2006.4. pp. 14-22 162 Bawer, Bruce: While Europe Slept, pp. 209. 118 ben, és készek végrehajtani legkegyetlenebb terrorista akciókat és önfeláldozó163 pokolgépes támadásokat is.164 Minden muszlim terrorista? Az egymást érő terrorista támadásokról írta Abdel Rahman al-Rasíd arab publicista egy elkeseredett hangú vezércikkében, hogy „bizonyos tény, hogy nem minden muszlim terrorista, de éppennyire bizonyos, és különösen fájdalmas, hogy majdnem minden terrorista muszlim.”165 Ez meghökkentő kijelentés volt egy muszlim publicistától, föl is kavart némi port, de aztán a por elült és csak akkor kavarodott föl újra, amikor két évvel később Dan Gillerman, Izrael akkori ENSZ nagykövete mondta közel ugyanezt: „valószínűleg igaz – bizonyá- ra igaz – hogy nem minden muszlim terrorista, de az is igaz, hogy majdnem minden terrorista muszlim.”166 Gillermant talán könnyű elfogultsággal vádolni, de al-Rashid a Dubaiban működő al-Arabija hírcsatorna vezérigazgatója – az arab közvélemény egyik formálója. Al-Rasíd cikke és Gillerman megjegyzése egy sor égetően fontos kérdésre világít rá – olyan kérdésekre, melyeket politikailag nem korrekt dolog feszegetni, de mégis föl kell tenni és meg kell válaszolni. Mi is a kapcsolat vallás és erő- szak, különösen az iszlám és a terrorizmus között? Egy erőszakos cselekmény védekezés-e vagy agresszió, az iszlám hegemónia megteremtésének eszköze-e, vagy a nemzeti ellenállásé? Megengedi-e az iszlám az öngyilkos támadást és a nem-harcolók szándékos támadását? Lehetséges-e, hogy az „iszlám terrorizmusként” nyilvántartott incidensekben (vagy legalább azok egy részében) az elkövetők vallása mellékes körülmény, és a valódi motiváló tényező sokkal inkább az idegen megszállás, a nacionalizmus, a nemzeti autonómiára vagy függetlenségre törekvés? Mekkora támogatást élveznek a terroristák az iszlám világban? Mekkora támogatást élveznek az európai muszlim közösségekben? Mi motivál számtalan átlagos fiatalembert (és egyre több fiatal nőt), hogy terrorista csoportokhoz csatlakozzanak és a középkorba illő barbár eljárásokkal támadjanak védtelen civileket? Indokolt-e egyáltalán az Európában és az Egyesült Államokban széles körben elterjedt „iszlám terrorizmus” kifejezés? A politikai erőszak egyáltalán nem új keletű jelenség: már a bibliai időkben is volt politikai gyilkosság, és léteztek olyan szervezetek, amelyek ma a 163 Az elkeseredésből, reménytelenségből elkövetett öngyilkosságot az iszlám ugyanolyan szigorúan tiltja, mint a keresztény vallások. De a hitetlenekkel „Allah útján” folytatott küzdelemben meghalni nem öngyilkosság (intihár), hanem mártíromság (isztisád). Glazov, Jamie: „Suicide Bombings and Islam” FrontPageMagazine.com 2009.01.19. http://www.frontpagemag.com/readArticle.aspx?ARTID=33756 164 Sageman, Marc (2008): Leaderless Jihad, University of Pennsylvania Press, Philadelphia, 200 p. ISBN 10-0-8122- 4065-0, pp. 71-88. 165 Al-Rashed, Abdel Rahman: „Innocent religion is now a message of hate” Telegraph, London, 2004. szeptember 4.. http://www.telegraph.co.uk/news/worldnews/europe/russia/1471043/Innocent-religion-is-now-amessage-of-hate.html. A cikk eredetileg a Londonban kiadott pán-arab Al-Sharq Al-Awsat újságban jelent meg. 166 A megjegyzés 2006. 03.07-én hangzott el az American Israel Public Affairs Committee (AIPAC) lobby-szervezet rendezvényén. 119 „terrorista” minősítést kapnák. A judeo-keresztény hagyomány első politikai gyilkosságát Éhud követte el: ruhája alá tőrt rejtett, Eglon moabita király bizalmába férkőzött, egy alkalmas pillanatban a királyt leszúrta, és ezzel a zsidókat megszabadította egy zsarnoki idegen uralomtól.167 Ugyancsak a bibliai időkben, de már az Újszövetség korában (i.sz. 1. évszázad derekán) a római uralom elleni zsidó felkelés egyik szervezetének tevékenységében ráismerhetünk a mai terroristák számos eljárására. A szikárusok (sicarii) a világi és vallási ünnepekre öszszegyűlt tömegbe vegyültek, leszúrták a kiszemelt áldozatot, majd ismét a tö- megbe vegyülve igyekeztek elkerülni az elfogást. Áldozataik nagyrészt nem a római megszállók voltak, hanem a római uralmat kiszolgáló, abból hasznot húzó zsidó kollaboránsok (vallási hierarchia, kereskedők, földbirtokosok). Túszokat ejtettek elfogott társaik kiszabadítására, és erőszakkal kényszerítették a népet a lázadás támogatására.168 Ezer évvel később a síita iszlám egy iszmaili ága, az asszasszínok169 tartották rettegésben a Közel-Keletet. A mai Irán, Irak, Szíria és Libanon területén nehezen bevehető erődök há- lózatából egy virtuális államot teremtettek a fenyegető és ellenséges síita és szunnita tengerben. Túl kevesen voltak ahhoz, hogy akár hódításokra, akár védelemre egy valódi hadsereget (bármilyen kicsit is) kiállítsanak, ezért kidolgozták az aszimmetrikus hadviselés egy korai formáját. Egyik pillére, a türelmes, lassú és alapos indoktrináció, a terjeszkedés és konszolidáció eszköze volt; másik pillére, a gondosan kitervelt, szelektív politikai gyilkosság a szekta érdekeinek vé- delmet szolgálta. Harcosaik (fedajín) kereskedőnek, zarándoknak, keresztény szerzetesnek vagy más veszélytelen civilnek álcázták magukat, hogy a kiszemelt áldozat közelébe férkőzzenek – de gyakran már korábban beépültek az áldozat környezetébe, mint „alvó ügynökök”. Tőlük származik a feladatot saját élete fel- áldozásával végrehajtó támadó hagyománya: igyekeztek elkerülni a kívülállók közötti „járulékos veszteséget”, és a nagyobb lélektani hatás érdekében a nyilvá- nosság előtt, testközelből, tőrrel végeztek az áldozattal, akkor is, ha tudták, hogy azonnal elfogják őket és lassú és fájdalmas halállal fognak meghalni. Az asszasszínok a 13. század végén, a mongol hódítás során eltűntek a történelemből, és velük együtt hat évszázadra eltűnt a terrorizmus is170 (bár a politikai erőszak más formái továbbra is léteztek). A terrorizmus a 19. század második felében jelent meg ismét. Első hulláma az anarchisták voltak, őket követték a 167 Királyok, 3:12-30 168 Nevüket a ruhájuk alá rejtett rövid tőrről (sica) kapták, mellyel áldozataikat megölték. Az olasz és a latin-amerikai sajtóban és köznapi nyelvben sicario a mai napig bérgyilkost, orgyilkost jelent. 169 A szektát a 11-13. századi kortársak "ezoterikusoknak" (batini), iszmailieknek vagy nizáriaknak nevezték. Marco Polo útinaplója szerint a szekta vezetői kábítószer rendszeres adagolásával szoktatták a tagokat feltétlen engedelmességre, innen ered későbbi, és ma ismert nevük, az asszasszín – eredeti formájában hasisín – hasis evők. (Ha a tagok fölötti kontroll eszköze valóban kábítószer volt, az valószínűleg nem hasis volt: a hasis nem elég erős, hogy mély kábulatot vagy eufóriát okozzon, és nem okoz elég súlyos és kényszerítő függőséget). A szekta nevéből származik a nyugati nyelvekben az assassin (bérgyilkos, orgyilkos) szó. A szekta a mai napig létezik, vezetőjük az Agha Khan. 170 Laqueur, Walter (1999): The New Terrorism – Fanaticism and the Arms of Mass Destruction, Oxford University Press, New York, 312 p. ISBN 0-19-514064-8. 120 nemzeti felszabadító mozgalmak, majd a jobb- és baloldali radikálisok,171 végül az 1980-as évektől a vallási indíttatású mozgalmak. A motiváló ideológia változásával fokozatosan megszűnt az a visszafogottság, ami a korai mozgalmak akcióit jellemezte. Az anarchisták még komolyan vették, hogy csak a bűnösöket büntetik – a tett propagandáját nem akarták „járulékos veszteségekkel”, kívülálló, ártatlan civilek halálával torzítani. Akció- ik „célzott likvidálás” jellegűek voltak, és gyakran elhalasztották azokat, ha a kiválasztott célpont mellett mások is veszélybe kerültek. A nemzeti vagy osztály- érdekek érvényesítése céljából végrehajtott akciókban már elfogadhatóak (bár „sajnálatosak”) az ártatlan kívülállók közötti áldozatok. A vallási indíttatású terroristák már azt a gondolatot is elutasítják, hogy léteznek egyáltalán kívülállók, ártatlanok – pontosan az ártatlan áldozatok nagy számában látják a lett a tett propagandájának lényegét.172 A vallási indíttatás tökéletes zárt rendszert teremt, mert indokot, jogot és motivációt szolgáltat az erőszakos, embertelen cselekedetekre; felmentést ad az atrocitásokra, és mentesít a világi törvények, hagyomá- nyok, erkölcsök alól: a tettekért csak Istennek (vagy az isteneknek) kell számot adni. A vallási indíttatású politikai erőszak legkövetkezetesebb, legveszélyesebb gyakorlói ma a fundamentalista iszlám hívei. Társadalmi támogatottságuk, kimeríthetetlen pénzforrásaik, interkontinentális csapásmérő képességük, látvá- nyosan véres terror-támadásaik, városnegyedek fölötti uralmuk, feldühödött tö- megeket az utcákra csődítő propagandájuk eredője egyes államok számára nemzetbiztonsági kockázat, más államok számára szó szerint egzisztenciális fenyegetés. Céljuk az iszlám hegemóniájának megteremtése, a saríja bevezetése szerte a világon. Tagadják a szekuláris nemzetállamok létjogosultságát, elutasítják az ember alkotta törvényeket, és az iszlámot tekintik az egyetlen igaz és helyes politikai ideológiának, amely alkalmas egy Istennek tetsző, Isten útmutatásait követő társadalom létrehozására és megszervezésére. E szent cél érdekében vá- logatás nélkül felhasználnak bármilyen eszközt, habozás nélkül alkalmaznak erőszakot és nem ismernek el semmiféle korlátozást, szabályt vagy törvényt, amely nem a Koránból ered.173 171 Fasiszták, nemzetiszocialisták és kommunisták ritkán hajtottak (és hajtanak) végre terrorista akció- kat. Bár egyáltalán nem idegenkednek az erőszaktól – ellenkezőleg, az a hatalom megragadásában és gyakorlásában központi szerepet játszik – és elvben nem utasítják el a terrorizmust, de sokkal inkább kollektív, semmint az egyéni terrorban bíznak. Laqueur, p. 22. 172 A terrorizmus apológiájának szóhasználatával „elnyomott és reményt vesztett emberek kétségbeesett segélykiáltása, akiknek nincs más eszköze, hogy a problémájára felhívja a társadalom figyelmét.” 173 Rajaram, N.S. „Terrorism: Eastern And Western Views” Sword of Truth internet magazin, 1999.45 szám, 1999.11.06. http://www.swordoftruth.com/swordoftruth/archives/byauthor/navaratnarajaram/teawv.html, http://www.ci-ce-ct.com/article/showquestion.asp?faq=3&fldAuto=1628; Camus, Jean-Yves "Islam in France" 2004. május 10. International Policy Institute for Counter-Terrorism, Herzlia, Israel http://www.ict.org.il/Articles/tabid/66/Articlsid/543/Default.aspx; Laqueur: The New Terrorism, pp 127-155. és Feiler: „Die Grösstre Gefahr…” 121 Akcióikban jelentős szerepet kap a látványos és embertelen brutalitás és az áldozat megalázása. Például a Nyugat-Ázsiában és észak-Afrikában elkövetett fogoly-gyilkosságokra a sajtó következetesen a „lefejezés” szót használja, ami pallossal, bárddal vagy géppel végrehajtott kivégzést – hátborzongató, de viszonylag gyors, és főleg méltóságteljes halált – sejtet. A valóság egészen más: a megbéklyózott áldozatot „Biszmilla, Allahu akhbar!” (Isten nevében, Isten a legnagyobb!) kántálása közben a földre szorítják, késsel elvágják a nyaki ütőereit, nyelőcsövét és légcsövét (a négyből legalább hármat), és kivéreztetik, a fejet csak a halál beállta után távolítják el. Gyorsnak talán ez is gyors halál (10-20 másodperc alatt vége van), de nincs benne semmi méltóságteljes. Ellenkezőleg, szándékosan megalázó, mert az áldozatot jelképesen megfosztja emberi mivoltá- tól: ez a zibah-e-ikhtijári eljárás – így ölik meg a birkát vagy kecskét, hogy halal (a saríja szerint tiszta, fogyasztható) legyen.174 A támadások elsősorban védtelen civil célpontok ellen irányulnak, céljuk a lehető legnagyobb pusztítás a civilek között, a lehető legvéresebb, legmegrázóbb képsorok minden néző TV képernyőjén.175 A támadások során figyelmen kívül hagynak minden tabut és hagyományt,176 ami a legkisebb mértékben korlátozná tevékenységi szabadságukat, nem kímélik a társadalom legvédtelenebb tagjait, a nőket, gyerekeket, magatehetetlen embereket sem. Az Achille Lauro kiránduló- hajó eltérítése során (1985.10.07.) egy tolószékhez kötött nyugdíjast lőttek agyon. Bagdadban legalább két alkalommal (2005-ben és 2008-ban) használták ki a Down-szindrómás emberek gyermeki bizalmát és naivitását: pokolgépet szereltek rájuk, a tömegbe küldték és fölrobbantották őket. Palesztin harcosok eszközeiket olyan létesítményekben tárolják, amelyek a hadviselés hagyományai szerint különösen védettek; támadásaikat rutin-szerűen iskolák, kórházak közeléből indítják; az izraeli fegyveres erők válaszcsapásai elől nők és gyerekek kö- zött keresnek védelmet. A beszláni iskolát elfoglaló csecsenek az iskolában tartózkodó férfiakat azonnal kivégezték, 12-14 éves lányokat erőszakoltak meg – mind az orosz, mind a nemzetközi források szerint a túszokkal szembeni magatartásukat féktelen barbarizmus és brutalitás jellemezte. Az sem vezet a támadás elhalasztásához vagy más célpont választásához, ha a célterületen muszlimok vannak: a muszlim áldozatok automatikusan mártí- rok lesznek, és mártírhoz méltó jutalmat kapnak a másvilágon. A szélsőségesek 174 Bostom, Andrew G. „The Sacred Muslim Practice of Beheading” 2004.05.13. FrontPageMagazine.com Internet magazin, USA http://www.frontpagemag.com/Articles/ReadArticle.asp?ID=13371 175 Bolgár Judit, Hajdú István, Szternák György (2008): "A terrorizmus elleni harc, mint a katonai műveletek egyik formája" in A katonai műveletek háttere, megvívásuk jellemzői napjainkban, ZMNE, Budapest, egyetemi jegyzet, 175 p. ISBN 978-963-7060, pp. 28-30 176 A terrorista mozgalmak nem állami szervezetek, ezért nincs nemzetközi jogállásuk, nem „szerző- désképesek”, nem szerepelnek a hadviselés eljárásait és harctéri magatartást korlátozó nemzetközi szerződések aláírói között. De a hadviselés általánosan elfogadott szabályai sokkal régebbiek, mint a hágai és genfi szerződések: már 2500 évvel ezelőtt mind a görög városállamok, mind India hercegei egymáshoz nagyon hasonló, és a maiaktól alig különböző szabályok szerint harcoltak. Az ENSZ jelenlegi álláspontja szerint e szabályok éppúgy kötelezőek a nem-állami hadviselőkre, mint az államiakra. 122 között is szélsőséges takfirik szerint – akik csak önmagukat tarják igazi muszlimnak rajtuk kívül az egész világ visszaesett a dzsahílija (az iszlám megjelené- se előtti sötét és tudatlan pogányság és bálványimádás) állapotába – mindenki takfiri (istentagadó), ezért semmi akadálya bárhol bármilyen támadást végrehajtani. A muszlim áldozatok, ha nem közülük valóak, nem lehettek „igazi” muszlimok.177 Iszlám – a béke vallása, vagy a hegemónia ideológiája? A közvélemény, a sajtó és a közélet szereplői természetesen fölfigyeltek a politikai erőszak természetrajzában mutatkozó változásokra. Egymást érik az umma (a muszlim közösség) gondolkodását földeríteni, összefoglalni és magyarázni próbáló közvélemény kutatások, melyek eredményei két homlokegyenest ellenkező irányba mutatnak. A muszlimok óriási többsége vagy mélységesen el- ítéli a politikai erőszakot és a civilek elleni támadásokat, vagy az iszlám és az umma védelmében indokoltnak és elfogadhatónak tartja a politikai erőszakot és a civilek elleni támadásokat. Vagy megvetik, és nem tartják igazi muszlimoknak a terroristákat, vagy az iszlám hőseinek tartják őket. Vagy csak a békés politikai folyamatok részeként, meggyőző propaganda és vonzó példák útján akarják érvényesíteni az iszlám alapelveit és bevezetni a saríját, vagy azonnal és akár erő- szakkal is, ha szükséges. Elkerülhetetlen a következtetés, hogy e felmérések nagy része megbízhatatlan – vagy még rosszabb: szándékosan félrevezető. Egy közvélemény kutatás torz és a valóságtól messze távol eső eredményekre vezet, ha a befolyásoló té- nyezőket (kérdések megfogalmazása, száma és sorrendje; mintavétel során alkalmazott eljárás; minta nagysága; cél-populáció lefedése; válaszolók és választ megtagadók jellemzői) tévesen, vagy egyáltalán nem veszik számításba. A té- nyezők szándékos manipulálásával (pl. a kérdések tendenciózus megfogalmazá- sával, vagy a megkérdezettek kiválasztásával) pedig gyakorlatilag bármilyen eredményt elő lehet állítani. A felmérések megbízhatóságát alapjaiban kérdőjelezik meg a váratlan, kellemetlen eredményeket titkosító politikai döntések is.178 Az iszlám vallás és kultúra is bőven szolgál torzító tényezőkkel. A takíjja doktrínája engedélyt ad a hívőknek, de egyben kötelezi is őket, hogy az iszlám és az umma védelmében féligazságokkal és tények elhallgatásával elkendőzzék az igazságot, vagy akár megelőző jellegű aktív megtévesztést alkalmazzanak és hazudjanak. Jelen van mind a síita, mind a szunnita irányzatban (bár a síitában nagyobb hangsúlyt kap).179 Eredetileg egy túlélési és önvédelmi doktrína volt a vallási üldözéssel és elnyomással szemben. Mára annyira általánosan alkalma- 177 Sageman: Leaderless Jihad, p. 39. 178 Az EU magas beosztású tisztviselői például egy antiszemitizmust firtató EU tanulmányt közreadás nélkül akartak archiválni, mert az nem az elvárt eredményre vezetett. Bergmann, Werner és Juliane Wetzell (2003): Manifestations of Anti-Semitism in the European Union, Monitoring Center on Racism and Xenophobia (EUMC), és Bartov, Omer: „Hitler Is Dead, Hitlerism Lives,” The New Republic, Washington DC, 2004.02.02. „EU Survey Dogged by Controversy,” Quantara, http://www.qantara.de/webcom/show_article.php/_c-476/_nr-45/i.html 179 http://www.al-islam.org/encyclopedia/chapter6b/1.html 123 zott eszköz lett a mindennapi életben, hogy a muszlimok nagy része anélkül alkalmazza, hogy tudatában lenne. Széles körű (gyakorlatilag egyetemes) társadalmi elfogadottsága kérdésessé teszi, hogy egy közvélemény kutatás kérdéseire adott válaszok mennyire megbízhatóak, mennyire fedik a válaszadók valódi vé- leményét. De a legfontosabb, legnagyobb hatással bíró torzító tényező az, hogy az iszlám világban – talán Mohamed halála óta – nincs valódi egység. A két fő irányzaton (síita és szunnita) belül számos kisebb irányzat létezik, melyek a vallás alapelveit eltérő módon értelmezik, gyakran vádolják egymást eretnekséggel és néha erőszakkal lépnek fel egymás ellen. A nemzetállamok intézménye (de különösen az umma mesterséges földrajzi határokkal történő területi felosztása) is nehezen fér meg az iszlám egyetemes doktrínájával. Ennek ellenére a felekezeti megosztottság mellett a nemzeti, etnikai, törzsi, nemzetségi megosztottság is lényeges. Ennek talán legjobb mai példája Szomália, amely vallási, etnikai és nyelvi szempontból gyakorlatilag homogén, de a törzsi ellentétek feléledése (1988), majd a radikális iszlám növekvő befolyása következtében az ország mára három részre szakadt és ma gyakorlatilag nem létezik, mint önálló állam. Az iszlám világ e megosztottságát Európa muszlim közösségei is tükrözik: berlini vagy frankfurti törökök egy-egy kérdésre más választ adhatnak, mint a berlini vagy frankfurti libanoniak – vagy a hamburgi törökök. Mindazonáltal az iszlám világ egyáltalán nem annyira mozaik-szerű, mint azt a fentiek sugallják: a határvonalak egyáltalán nem élesek, nem átjárhatatlanok, és egyáltalán nem merevek. Az iszlám közösségek ideológiai-teológiai alkalmazkodási képességét és készségét mutatja, hogy – részben a bőkezű szaúdi pénzügyi támogatás eredményeként – ma a szalafizmus a domináns irányzat a muszlim világ jelentős részében – így Európa muszlim közösségeiben is.180 Alexander Schahbasi osztrák iszlám-specialista szerint Európa számára nem e megosztottság a lényeges, sokkal inkább a muszlimok ideológiai és vallá- si elkötelezettsége.181 Ebből a szempontból Európa muszlimjai hét kategóriába oszthatók: szekuláris – muszlim vallásúnak tartja magát, a mindennapi vallási rí- tusokat nem gyakorolja; liberális – vallásos, kritikusan viszonyul a konzervatív doktrínákhoz, más vallásokkal szemben nyitott; hagyománytisztelő-konzervatív – vallásos, (pénteki ima, ramadán böjt), konzervativizmusának alapja inkább a hagyományos nevelés és környezet, semmint az iszlám dogma; vallásos-konzervatív – erősen vallásos, a Koránt és a Szunnát konzervatív módon (gyakran szó szerint) értelmezi; iszlámista – az iszlámot egy mindent átfogó politikai rendszernek tartja, mely egyaránt lefedi a nyilvános és magánélet minden területét; az ideális államformának a kalifátust tekinti; szélsőséges – iszlámista, aki világnézete megvalósításához a kényszert is elfogadhatónak tartja; terrorista – iszlámista/szélsőséges célok megvalósításáért kész erőszakot alkalmazni és terro- 180 Corn, Tony: "World War IV As Fourth-Generation Warfare," Policy Review, Washington DC, 2006.01. 181 Schahbasi, Alexander: Wahrnehmung un Eischaetzung der Radikalisierung von Muslimen in Europa," .SIAK Journal, Bécs, 2006.1. pp. 52-60 124 rista műveleteket végrehajtani. E megközelítésben a legfontosabb kérdés a kategóriák közötti arány – ami viszont országonként más és más, és amit egy kívül- álló nagyon nehezen tud megbecsülni. (Figyelemreméltó, hogy Kumar Ramakrishna szingapúri professzor a délkelet-ázsiai muszlim társadalmak elemzése során nagyon hasonló eredményre jutott: névleges muszlimok, liberális muszlimok, szalafista muszlimok, iszlámisták, nemzeti dzsihádisták, globális dzsihádisták).182 Az iszlámmal foglalkozó tudósok figyelmét sem kerülte el a politikai erő- szak változása. Elemzéseik a tudományosan megalapozott álláspontok széles skáláját hozta ugyan létre, de két markáns álláspont – gyakorlatilag a vélemé- nyek spektrumának két végpontja – kapta és kapja a legnagyobb figyelmet. Nevezhetjük őket a „mérsékelt iszlám” és az „agresszív iszlám” iskoláknak. Muszlim teológusok és világi tudósok, és a nem muszlim vallású nyugati (és keleti – pl. indiai) iszlámkutatók nagy része közel egyhangúlag állítják, hogy az előzőekben leírt eljárások ellentmondanak az iszlám alapelveinek, a Koránnak, a Szunnának és az iszlám 1,400 éves jogi hagyományainak. Az iszlám világban élő 1,3 milliárd183 ember túlnyomó többsége a mérsékelt iszlám híve, el- ítéli a terroristák módszereit, nem tartja őket igazi muszlimoknak.184 Aki ilyen magatartást tanúsít, az nemcsak jó muszlim nem lehet – egyáltalán nem is lehet muszlim, az iszlám doktrínáit legfeljebb önigazolásra, tudatlan emberek megté- vesztésére használja. Maga az "iszlám terrorizmus" kifejezés is helytelen és félrevezető: néhány száz – esetleg néhány ezer – tévútra tért, kirívóan erőszakos (gyakran sérült lelkű vagy háborodott elméjű) ember magatartása alapján meg- 182 Ramakrishna, Kumar: „It’s the Story, Stupid: Neutralizing Radical Islamism in the Southeast Asia Theatre,” in Anne Aldis and Graeme Herd, szerk: The Ideological War on Terror: Worldwide Strategies for Counter-Terrorism, Routledge, London, 2006, pp. 128-142 http://www.comw.org/tct/fulltext/0509ramakrishna.pdf 183 A világ muszlim népességéről nincs megbízható adat. A leginkább érintett 60-70 állam népszámlá- lási és statisztikai eljárásai alapvetően különböznek egymástól. Egyes államokban a „személyazonosság” fogalma sem létezik – következésképp nem létezik azt igazoló okmány sem. Más államokban a nyilvántartás és dokumentáció megbízhatósága erősen kérdéses – például a szerző Irakban számtalan olyan személyazonossági igazolványt vizsgált meg, amelyben egy 5-6 éves gyermek arcképe volt; más Számos államban a kormány tekintélye nagy területeken nem érvényesül, a né- pességi adatokat népszámlálás helyett csak becsléssel tudják meghatározni (pl. Pakisztán). Az illegális bevándorlók (Európában és az Egyesült Államokban több millió) sosem kerülnek a felméré- sek látókörébe. Egyes államokban a vallási és etnikai hovatartozás önmeghatározás kérdése, má- sutt törvény tiltja a vallás nyilvántartását. A kereszténységgel és judaizmussal szemben az iszlám önmeghatározáson alapszik – így az sem mindig világos, hogy kit soroljunk a „muszlim” kategóri- ába (pl. drúzok, bahaí). És mint minden különleges elbánásra igényt tartó népcsoport, a muszlimok is politikai erőt keresnek a számokban: érdekük fűződik ahhoz, hogy minél nagyobb létszámot állítsanak magukról. Egy közeli példa: a 2001-es népszámlálás során Magyarországon 3,200 válaszadó mondta magát muszlim vallásúnak (http://www.nepszamlalas.hu/eng/volumes/26/tables/load4_1_1.html); ugyanakkor a Nemzetbiztonsági Hivatal 2005. évi évkönyve szerint a magyarországi muszlimok ennek háromszorosára, 15,000-re becsülik a hívők létszámát (http://www.nbh.gov.hu/evk2005/05-0041.htm). E tényezők eredője, hogy a muszlimok létszáma 1 milliárdtól 2 milliárdig bármekkora lehet attól függően, hogy a számokat felhasználó személy mit akar bizonyítani. 184 Masmoudi, Radwan: „The Silenced Majority” Journal of Democracy, Washington DC, 2003, Vol. 14, No. 2 125 bélyegez 1,3 milliárd embert, és megbélyegzi kultúrájukat, világnézetüket, törté- nelmüket. A terrorizmus kiváltó okait nem az elkövetők vallásában, hanem a politikai, társadalmi, gazdasági körülményekben (idegen megszállásban, idegen gazdasági, politikai, katonai és kulturális hegemóniában, kirekesztettségben, elmaradottságban, kilátástalanságban, gazdagok és szegények közötti polarizáció- ban, globalizációban) kell keresni. Ezekre kell politikai megoldást találni, és akkor a terrorizmus magától megszűnik – ha mégsem, akkor tárgyalások útján meg lehet találni a beszüntetéséhez vezető kompromisszumot. Az iszlámban politikai programot, a program erőszakos megvalósításához inspirációt, az erőszakhoz indoklást és áldozatokat dehumanizáló felmentést találó emberekre helyesebb az iszlámista kifejezést alkalmazni. A kettő közötti különbséget Kumar Ramakrishna így foglalta össze: „...iszlám, mint valamennyi nagy vallás, az egyént akarja megváltoztatni. Az iszlámizmus, mint valamennyi politikai ideológia, az állami hatalmat akarja megragadni, hogy megváltoztathassa a társadalmat.” A vélemény-spektrum másik végén az iszlám-kutatók egy lényegesen kisebb (és általában nem iszlám vallású)185 csoportja pontosan a fentiek ellenkező- jét állítja. Szerintük az iszlám lényegesen több, mint amit nyugaton általában a „vallás” fogalma alatt értünk. Igen, vallás is – egy hegemóniára különösen agresszíven törekvő vallás – de ezen túlmenően államigazgatási szabályzat, politikai és társadalmi ideológia, jogelmélet és katonai doktrína is. Ezért a "muszlim" és "iszlámista" közötti megkülönböztetés félrevezető: a muszlim terroristák egy- általán nem a vallás vadhajtásai, sokkal inkább annak úttörői és élharcosai; "mérsékelt" iszlám nem létezik, és a muszlim világban élő 1,3 milliárd ember valójában egyáltalán nem ítéli el a terroristák módszereit. A társadalmi-gazdasá- gi egyenlőtlenségek, kirekesztettség, elmaradottság stb. általános jelenségek szerte a világon, a legveszélyesebb terrorista szervezetek mégsem a legszegé- nyebb, legelnyomottabb, legkirekesztettebb társadalmakban fejlődtek ki. A szociológiai felmérések azt mutatják, hogy maguk a muszlim terroristák sem szenvedő alanyai az állítólagos kiváltó okoknak: általában rendezett családi hátterű, középosztálybeli emberek, szakképzettek, sokan valamilyen felsőfokú iskolát is végeztek.186 Ha a terrorizmus kiváltó okait keressük, akkor az általánosan, szerte a világon mindenütt érvényes körülmények helyett azokat kell azonosítani, amelyek csak a terrorista szervezeteknek termékeny talajt, védelmet és támogatást nyújtó társadalmakra jellemzőek.187 Egy olyan messianisztikus ideológia léte és 185 „Nem iszlám vallású” egyáltalán nem azt jelenti, hogy „felkészületlen.” A nevek magukért beszélnek: Bat Ye'or, Robert Spencer, Daniel Pipes, Bernard Lewis, Raymond Ibrahim, Ajay Sahni, Praveen Swami, Ibn Warraq, Magdi Allam, Peter Hammond. 186 Ez különösen igaz a nyugati világban aktív terroristákra. Sageman: Leaderless Jihad; Hudson, Rex A. (1999): The Sociology and Psychology of Terrorism: Who Becomes a Terrorist and Why? Library of Congress, Washington, DC USA 186 p. www.loc.gov/rr/frd/pdf-files/Soc_Psych_of_Terrorism.pdf; „Background of jihad recruits in the Netherlands,” Algemene Inlichtingen- en Veiligheidsdienst (AIVD), Hága, 2004.03.10. https://www.aivd.nl/actueel/andere-publicaties/andere-publicaties/background-of-jihad. 187 A „kiváltó okok” elmélet átengedi a terroristáknak az erkölcsi magaslatokat, mert legitimálja a politikai erőszakot. Kimondatlanul is elfogadja, hogy az egyenlőtlenségből, kirekesztettségből stb-ből 126 általános elfogadottsága tűnik a legfontosabb tényezőnek, amely nem ismeri a tévedést, és a kudarcok okát mindig csak külső tényezőkben látja; egy univerzá- lis igazság érvényesülése nevében dehumanizálja az ellenséget, leértékeli életét és engedi a gyengék és védtelenek támadását, és erőszakos választ diktál minden valós vagy vélt sérelemre. Mindkét álláspont képviselői (de az itt nem elemzett köztes álláspontok hí- vei is) bőven találnak dokumentációt véleményük igazolására. Minden vallás szent könyveiben, hagyományaiban és vallástudósainak műveiben igazolást és mentséget lehet találni szinte bármire – vagy annak ellenkezőjére. Ebből a szempontból a Korán nem különbözik sem a Bibliától, sem a Mormon Könyvétől, sem a hindu és szikh szent írásoktól; jogi hagyományai és vallástudósainak mű- vei nem különböznek más vallások hasonló forrásaitól. A mérsékelt iszlám iskola azokra a Korán versekre hivatkozik, amelyek tiltják az erőszakos térítést és arra intik az igazhitűeket, hogy kerüljék a túlkapásokat és bánjanak emberi mó- don a hatalmukba került keresztényekkel és zsidókkal. Hivatkozik történelmi példákra, amelyek szerint a „valódi iszlám” sokkal toleránsabb más vallásokkal szemben, mint a kereszténység. És ezt az álláspontot támasztja alá az európai társadalmakban sikeresen beilleszkedett muszlimok nagy száma. Az agresszív iszlám iskola szerint az iszlám tolerancia ritka epizódjait188 nem lehet általánosí- tani az 1,400 éves iszlám történelemre és a Marokkótól a Fülöp-szigetekig terjedő iszlám világra. Hivatkoznak a mai fundamentalista imámok prédikációira és a muszlimokat „Allah útján” a hitetlenek elleni harcra buzdító „kard versekre”, amelyek az iszlám fölülírás-doktrínájára szerint érvénytelenítik a korábbi, mérsékeltebb verseket. Ezt az álláspontot támasztja alá az Európában élő muszlimok magatartása is: a nyugati világ egyre több társadalmi jelenségében a muszlim közösség vagy az iszlám vallás ellen irányuló ártó szándékot fedeznek föl, és a legkisebb (akár valós akár képzelt) sérelemre, megerősítetlen hírre is egyéni vagy tömeges erőszakkal válaszolnak, amelynek eredménye lehet néhány kiégett gépkocsi, de lehet számos halálos áldozat is. De bármit mondanak a szent könyvek, bármit mondanak a tudós valláskutatók, vallás-magyarázók és prédikátorok, végső soron a hívők meggyőződése dönti el, hogy mi vallásuk lényege, tartalma, mondanivalója és útmutatása. Kü- lönösen igaz ez az iszlámra, mely nem ismer közvetítőt Isten és a hívő között; a szunnita irányzat (az iszlám világ közel 90 százalékára) az egyházi hierarchia intézményét sem ismeri. A vallási tantételeknek és dogmáknak nincs tehát olyan eredő sérelmek megoldását csak erőszakos úton lehet kikényszeríteni, és az erőszak mindaddig indokolt, amíg csak egyetlen kezeletlen sérelem is létezik. 188 Al-Andalus vallási toleranciája inkább legenda, semmint történelmi tény. A córdobai kalifátus „aranykora” például mindössze 100 évig tartott, csak egy viszonylag kis területre terjedt ki, és előtte is, alatta is, utána is voltak keresztény- és zsidóüldözések. Az ottomán birodalom toleranciája is vegyes képet mutat: nemcsak az Isztanbuli politikai változások, de gyakran a helyi politikai helyzet változásai is egyik napról a másikra gyökeres változásokat hozhattak muszlimok és hitetlenek viszonyában. Ye'or, Bat (2002): Islam and Dhimmitude – Where civilizations Collide,Farleigh Dickinson University Press, Lancaster, UK, 528 p. ISBN 0-8386-3943-7 és Fernández-Morera, Darío: „The Myth of the Andalusian Paradise”, The Intercollegiate Review, Wilmington, 2006, ősz, pp. 23-31. http://www.mmisi.org/ir/41_02/fernandez-morera.pdf 127 meghatározó, mértékadó forrása, mint a katolikusok számára a Vatikán; vitás vallási kérdésekben nincs a pápához hasonló tekintély, nincs csalhatatlanság mint végső döntő érv – és nincs excommunicatio (kiátkozás, kitaszítás) mint végső fegyelmező eszköz. Talán a takfír (istentagadás) vádja jön legközelebb – de a szélsőséges iszlámisták számára ez sem elrettentő erő: példaképük és inspirációjuk, Szajjíd Kutb már az 1960-as években érvénytelennek nyilvánította 1400 év vallás-magyarázatát és jogfilozófiáját, és kijelentette, hogy csak azok az igazi muszlimok, akik az ő útmutatását követik. Mindenki más, az egész világ – az iszlám világ is – a dzsahílija állapotában van,189 ami gyakorlatilag a takfír elő- szobája. Muszlim felkelés A vallás és politikai erőszak kapcsolatáról alkotott álláspontok ütközése és ütköztetése fontos a tudomány szempontjából, de napi aktualitás is, mert alapvető társadalmi és politikai döntések alapjaként szolgálhat. Az állam és a társadalom biztonságáért felelős szakember számára viszont mindez irreleváns. Nem ő dönti el, hogy melyik iszlám-kutató látja helyesen a vallás és az erőszak kapcsolatát. Nem mérlegeli, hogy egy támadást nemes cél vagy aljas szándék vezetett-e. Nem vizsgálja, hogy egy támadás kiváltó oka valós vagy vélt sérelem-e. A motivációt, a sérelmeket, a kiváltó okokat csak a hatékonyabb megelőzés, vagy (ha a megelőzés nem működött) az elkövetők gyors felderítése érdekében elemzi. Feladata az állam és a társadalom védelme az erőszakos, destabilizáló, felforgató támadásokkal, a politikai erőszakkal szemben – az elkövető motiváci- ójától függetlenül. Ebben sem a közvélemény kutatások, sem a „békés iszlám/erőszakos iszlám” iskolák vitája nem nyújtanak megbízható támpontot: a számtalan felmérés és tudományos elemzés ellenére megválaszolatlan (és való- színűleg megválaszolhatatlan) kérdés, hogy a fundamentalista iszlám agitátorai valójában mennyire képviselik az európai muszlimok álláspontját, mennyire bírják támogatásukat. Ebben a helyzetben a nemzetbiztonsági szakember számára a muszlim közösségek magatartása marad az egyetlen megbízható támpont. Ennek vizsgálata nyugtalanító és politikailag egyáltalán nem korrekt eredményre vezet. Európa muszlim közösségei egyre inkább gettókká, a gettók egyre inkább a dár al-iszlám részeivé válnak: tiltott zónák a nem-muszlimok, de még a helyi rendőrség számára is, és a kufr (hitetlen) világ elleni rajtaütések kiinduló bázisai. 190 Falaik között az iszlám világ szokásai, hagyományai és törvényei ér- 189 Qutb, Sayyid (1964): Milestones, Maktabah Booksellers And Publishers, Birmingham, 2006. pp.25,34, 93-95. http://www.scribd.com/doc/3295871/Milestones-Special-EditionSayyid-Qutb, Kepel, Gilles (2007): Dzsihád, Európa Könyvkiadó, Budapest, 858 p. ISBN 978-963-07-8235-7 pp. 53-65, és Eikmeier, Dale C.: „Qutbism: An Ideology of IslamicFascism” Parameters, 2007. tavasz, pp. 85-98. http://www.carlisle.army.mil/usawc/parameters/07spring/eikmeier.pdf 190 E jelenség Franciaország kb. 700 „kényes városi körzetében” (zones urbaines sensibles) jutott a legmesszebbre, de Brüsszel, London, Malmö és számtalan más európai nagyváros muszlim negye- 128 vényesülnek. Az állami intézményeket, az iskolákat, közösségi házakat, kliniká- kat, könyvtárakat (melyek a befogadó társadalomba történő beilleszkedés lépcsőfokai lehettek volna) vandalizálták. Az állam hatalmát és tekintélyét képviselő közhivatalokat és az azokat működtető tisztviselőket kiűzték, helyüket alternatív hatalmi központok vették át, melyek igényt tartanak a gettóban lakók hűsé- gére és támogatására (és ha kell, erőszakkal kikényszerítik azt) – ugyanakkor hangosan követelik a központi segélyeket és szolgáltatásokat.191 Az európai muszlimok létszámának növekedésével megkezdődött az iszlám befolyás kiterjesztése – elsősorban a saríja előírások akár erőszakkal is történő betartatása – a befogadó társadalomra is. Ez eleinte lassan és szinte észrevehetetlenül történt, de mára a folyamat fölgyorsult. Homályos forrásokból bőkezűen finanszírozott muszlim szervezetek követhetetlen és feltérképezhetetlen hálózatai lobbiznak, nyilatkoznak, magyaráznak, kioktatnak, követelnek, tüntetéseket szerveznek – és egyre gyakrabban fenyegetnek, ha követeléseik nem teljesülnek. Beleszólást követelnek a tankönyvek tartalmába és követelik az iszlám alapelveinek oktatását az iskolákban. Elvárják, hogy a munkaadók a munkahelyen létesítsenek imatermet és rituális mosakodásra alkalmas mosdót, vegyék figyelembe az iszlám előírásait (pl. az alkoholra és sertéshúsra vonatkozó tilalmat) mikor feladatokat adnak muszlim alkalmazottaiknak, munkarendjü- ket az iszlám naptár és napirend alapján szabják meg.192 Követelik a nemek kü- lönválasztását a közoktatásban, sportban, egészségügyi ellátásban, strandon, és követelik a muszlimok vallási és erkölcsi érzékenységét a legkisebb mértékben is sértő társadalmi jelenségek elfojtását.193 Erőltetik az iszlám feltétlen tiszteletét, és akár erőszakkal is elfojtanak minden kritikát,194 és ennek érdekében eröltetik a dei sem járnak messze ettől az állapottól. A francia zónákról lásd a Décret n° 96-1156 du 26 dé- cembre 1996 fixant la liste des zones urbaines sensibles miniszterelnöki rendeletet (http://www.admi.net/jo/AVIV9604443D.html). Részletes térképeiket lásd itt: http://i.ville.gouv.fr/divbib/doc/chercherZUS.htm. Naprakész információ nincs: a francia kormány 2002. óta nem egészíti ki és nem pontosítja az adatokat. 191 „Separate laws for Muslims' idea slammed” The Local, Stockholm, 2006. április 28. http://www. thelocal.se/article.php? ID=3674&date=20060428&PHPSESSID=d268bd3504742c3d788355992e85c1ea; „Towards Greater Understanding – Meeting the Needs of Muslim Pupils in State Schools” Muslim Council of Britain, 2007.02.20, http://www.mcb.org.uk/downloads/Schoolinfoguidancev 2.pdf; Spengler: „Europe in the house of war” Asia Times, Hong kong, 2008.02.12. http://www.atimes.com/atimes/Front_Page/JB12Aa02.html; Fallaci: La forza della ragione, p. 79. 192 A napi öt ima első pillantásra nem tűnik nagy ügynek (legfeljebb három esne egy normális mű- szakba) – de mégis összeadódik napi 30-45 percnyi munkaidő kieséssé. A hajnali és alkonyati imák időpontja minden nap más (szigorúan a napfelkelte illetve naplemente határozza meg) – ez megnehezíti a muszlimok alkalmazását a pontosan időzített munkafolyamatokban (pl. menetrendszerű közlekedésben). 193 „Fatwa for 'gay Jesus' writer” BBC News, London, 1999. 10. 29. http://news.bbc.co.uk/1/hi/uk/493436.stm; Gammell, Caroline: „Muslims call for 'no-go' CoE bishop to resign” Daily Telegraph, London, 2008, 01.07. http://www.telegraph.co.uk/news/main.jhtml?xml=/news/2008/01/07/nmuslim107.xml 194 Theo van Gogh holland filmrendezőt megölték. Ettore Capriolot és William Nygaardot (Salman Rushdie olasz illetve norvég fordítóját) súlyosan megsebesítették. Salman Rushdie, Robert Radeker, Fleming Rose, Ayan Hirsi Ali, Geert Wilders, Magdi Allam és száz más közéleti személy csak testőrök védelmében mutatkozhatnak a nyilvánosság előtt, mert kihívták a muszlimok haragját. 129 hosszú évszázadok során, súlyos áldozatok árán kiharcolt európai szabadságjogok korlátozását is: szó sem lehet szekularizmusról és nemek egyenlőségéről; demokrácia, alkotmány, vélemény-, intellektuális- és tudományos szabadság is csak addig terjedhetnek, ameddig a saríja azt engedi. Az Egyesült Királyságban saríja bíróságok működnek,195 melyek egyelőre csak a muszlim közösségeken belüli, önként eléjük vitt polgárjogi ügyekben döntenek. Kérdés, hogy mikor sikerül kierőszakolni a Korona bíróságaival egyenrangú státuszt, mikor követelnek kizárólagos jogot a muszlimok fölött ítélkezni mind polgári mind büntetőjogi ügyekben, és mikor hoznak először ítéletet nem-muszlimokat is érintő ügyben. Nigériától a Fülöp-szigetekig a vallási indíttatású rajtaütéseket, zavargásokat és pogromokat muszlimok kezdeményezik a nem-muszlim vallások hívei és a takfirnak tartott muszlimok ellen. Vannak kivételek (pl. 2002-ben Indiában a gudzsaráti zavargások), de vitathatatlan, hogy ma a politikai erőszak elsődleges forrása az umma, leggyakoribb motivációja a „jogos felháborodás” az iszlámot ért valós vagy vélt sértés (Mohamed-karikatúrák, egy Mohamed nevű plüssmaci,196 egy állítólag összegyűrt, eltépett, megtaposott, vagy más módon tiszteletlenül kezelt Korán197) miatt, vagy az umma védelme a káros befolyástól (pl. keresztény misszionáriusoktól Birmingham utcáin198). Az eredmény lehet néhány kiégett gépkocsi, de lehet akár több száz halálos áldozat is. A mártír-videókon a terroristák harcos, igaz muszlimként, a dzsihád katonájaként, reménybeli mártírként definiálják önmagukat, tetteik fő motiváló tényezője az iszlám hit és az umma védelme. A terror-támadások hátterének felderítése során gyakorlatilag minden esetben fény derül a vallási háttérre, ami gyakran pincében vagy garázsban működő titkos imaterem egy zug-prédikátorral – de gyakran egyáltalán nem az. A Finsbury Park Mecset199 például az egyik legnagyobb Londonban, a helyi vallási élet egyik kiemelkedően fontos intézmé- nye – pincéjében mégis fegyverismereti oktatást tartottak, és számos nemzetközi hírű terrorista (Richard Reid, Zacarias Moussaoui, Kamel Rabat Bouralha, Yacine Benalia) látogatta, és több tucat önkéntes a mecset segítségével jutott el afganisztáni kiképző táborokba. Nem állja meg a helyét az az állítás, hogy az „iszlám nevében fellépő”, „iszlámra hivatkozó” terroristák az iszlám világ elenyészően kicsi részét – mind- 195 Hogg, Clare Dwyer és Wynne-Jones, Jonathan: „We want to offer sharia law to Britain” The Telegraph, London, 2008. 01.19. http://www.telegraph.co.uk/news/main.jhtml;jsessionid=IE2H35B2OOCFBQFIQMGCFGGAVCBQUIV0?xml=/news/2008/01/20/nsharia_120.xml&page=2 196 „Mohamed teddy bear teacher, Gillian Gibbons, is spared lash but gets 15 days in jail,” The Times, London, 2007.11.30. http://www.timesonline.co.uk/tol/news/world/africa/article2971369.ece 197 „Muslim migrants riot in Athens,” The Age, 2009.05.24. Melbourne, http://www.theage.com.au/world/muslim-migrants-riot-in-athens-20090523-bixy.html 198 Webb, Al: „Missionaries accused of 'hate crime' in Muslim neighborhood,” The Pew Forum, Washington DC, USA, 2008.06.0 2. http://pewforum.org/news/display.php?NewsID=15747 199 A mecset 2005-ben új nevet kapott: Észak Londoni Központ Mecset. 130 össze néhány ezrelékét, legfeljebb egy-két százalékát – képviselik. Maguk a terroristák talán valóban nagyon kevesen vannak, de nem magányos farkasok: egy óriási nemzetközi támogató hálózat áll mögöttük, mely ellátja őket információval, iratokkal, pénzzel, rejtekhellyel, kapcsolatokkal, kiképzéssel, eszközökkel, doktrínával, ideológiai, harcászati és hadműveleti útmutatással. És a terroristák a politikai erőszak elit kommandói. De a politikai erőszak csak akkor igazán hatásos, ha szélesebb spektrumot fed le, mint a pokolgépek és a célzott likvidálás – az elit csapatok mellett bőven szükség van egyszerű „gyalogos katonákra” is. Egy összetépett Korán miatti „spontán” utcai zavargáshoz, párizsi zsidó gimnazisták felpofozásához, egy italbolt összetöréséhez inkább létszámra van szükség, semmint magas színvonalú kiképzésre vagy halált megvető eltö- kéltségre – és a jelek szerint a létszám rendelkezésre áll. Az „elenyészően kicsi, mindössze néhány ezrelék, legfeljebb egy-két szá- zalék” becslést eddig nem sikerült pontosabban meghatározni. A számok egy ezreléktől200 10-15 százalékig201 terjednek. Ez három nagyságrendnyi különbség – valójában tehát nem is becslésről, inkább csak találgatásról beszélhetünk. A Né- metországban működő 28 iszlámista szervezetnek összesen kb. 32,000 tagja van. Ez az országban élő muszlimok kb. 1 %-a – de ebből az egy adatból még nem vonhatjuk le azt a következtetést, hogy németországi muszlimok között elszigetelt jelenség az iszlámizmus. A családi kötelékek a muszlimok számára általában nagyon fontosak ezért indokolt figyelembe vennünk a családtagokat is.202 De tudnunk kellene azt is, hogy a 3.2 millió muszlim mennyire kész más, nem-iszlámista és nem-muszlim szervezetekhez csatlakozni. És ismernünk kellene a tagság demográfiáját is – elsősorban életkorát, nemét, iskolázottságát, anyagi helyzetét, mert ezek a közösségen és a családon belüli befolyás legfontosabb tényezői. És ezt az elemzést el kellene végezni valamennyi európai államban, mert a németországi (nagyrészt török) muszlimokról így alkotott kép nem sokat mondana Franciaország nagyrészt algériai, Spanyolország nagyrészt marokkói, az Egyesült Királyság nagyrészt pakisztáni és bangladesi muszlim közösségeiről. Ha kevesen is vannak a politikai erőszak „iszlám nevében fellépő”, „iszlámra hivatkozó” apostolai, nem felejthetjük el a számos történelmi példát arra, hogy egy világmegváltó ideológiát követő, jól szervezett, jól finanszírozott, fizikai erőszakra kész mozgalom az erőszak és az erkölcsi nyomás ügyes kombiná- ciójával lényeges számbeli hátrány ellenére is úrrá tud lenni kevésbé összetartó, harcra kevésbé kész ellenfelein. A képlet egyszerű és hatékony. Először meg kell semmisíteni az aktív ellenfeleket, hallgatásra kell kényszeríteni a semleges kí- vülállókat és a kevésbé aktív ellenfeleket, hogy úgy tűnjön: a mozgalomnak nincs ellenzője és nincs alternatívája. Ez óriási erőt ad a mozgalomnak, mert a mérsékeltek elszigetelődnek és a sajtó – különösen a külföldi sajtó, mely nincs 200 Kis-Benedek József: „A nemzetközi terrorizmus jelenlegi tendenciái Európában,” Felderítő Szemle, V. évfolyam, Különszám, 2006. január, pp. 12.. 201 Daniel Pipes, Global Sunday, Global TV (Canada) 2003.09.28. http://www.danielpipes.org/article/1270. 202 Feiler: „Die Grösstre Gefahr…” 131 tisztában a helyi körülményekkel – a mozgalmat a nép választásának állítja be. A semleges kívülállók és passzív ellenfelek elhallgattatá

A bejegyzés trackback címe:

https://lokomatutit.blog.hu/api/trackback/id/tr117786566

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.